A YOLO, a lájkok, a sohavégetnemérős bulik, a #wanderlust, a #foodporn és a tökéletesre beállított szelfik korát éljük. Persze nem ez a hedonizmus csúcsa, mert hol vagyunk még a tejben-vajban fürcsikélő Kleopetrától?

Az élménytársadalom fogalmat ’92-ben nevezte el Schulze, elmélete szerint a háborúk után általánosan javult az életszínvonal. Persze ez természetesnek tűnhet, háborús bombák vs reménykedő kezek vezette újraépítések. Hamvaiból feltámadó városok és mindenhol a béke és boldogság reménykedő szele kezdett el fújni, megspékelve a hurráoptimizmussal. Ahogy cseperednek az újabb generációk a biztonság és a béke egyre inkább alapnak számított. Voltak munkahelyek, dolgozott mindenki- már nem csak a férfiak, így persze, hogy növekedett a jólét.

Amely megszülte a YO(LO) léti társadalmat.

Több lett az elkölthető pénz, több lett az is, amire elkölthetjük. Így szépen sorra megszülettek a fast fashion plázák, az élmény fesztiválok (nagy óriások, mint a Sound, de ide vehetjük a gasztro fesztiválokat is), minden bokorban nyílt egy fancy kávézó, az estékre pedig bárok, nem is beszélve a szórakozóhelyekről. A hedonizmus egyik csúcsa pedig az olyan mértékű habzsi-dőzsi, amikor nincs mérték: az all you can eat/drink/move -> consume. Mert a lényege, hogy csak fogyasszunk és fogyasszunk, amiért élményt kapunk, cserébe úgy érezzük, hogy tényleg élünk.

A mai társadalmakban ugyanis felértékelődött az egyén szerepe. Mit akarok én, mihez kezdjek az életemmel és a kedvencem: meg kell találnom magam (jó hír, ha ezt olvasod vsz megvagy:). Felnőtt már az a generáció, amelyik örült, ha élt és nincs pusztító háború. És megszülte azt a generációt, aki már biztonságban nőtt fel és ráért filozofálni az élet kérdésein. A mostani generáció pedig még dobbantott egyet a közösségi médiával. Felértékelődött a szabadidő és a magánélet és ez vált a legfontosabbá. Annyira, hogy inkább szinglik vagyunk, mint olyannal, akit nem szeretünk. Szkeptikusak vagyunk a herceg fehér lovon mesével, nagyok az elvárások, mégis csak vele tervezi az ember leélni az életét, mármint a magánéletét, ami ugye a legfontosabb -  szent és sérthetetlen.

Nagyobbak lettek az igényeink, külön hála az online magamutogatás kultusznak, ahol különböző okok miatt, de végülis társadalmunk nagy része kitesz az életéből egy kis ízelítőt. Megindult a kereslet valami újra, valami jobbra, valami másra, mint ami eddig volt. Kell nekünk már ágymozi, állatos kávézoo, repülés, paintball és a határ a csillagos ég, a lényeg az élmény. Mert mégis mi másért élnénk, ha nem azért, hogy éljünk.  Félre értés ne essen, az élmény az élet része, de nem maga az élet, mert egy idő után az ember mindenhez hozzá tud szokni. És jöhet megint valami újabb, valami jobb, szokatlanabb, de ezt nem lehet a végtelenségig fokozni, csak ameddig az ingerküszöbünk bírja. Nem vagyunk messze Kleopátra fürdőszeánszaitól, amikor bedobjuk a kádba a színes, illatos, csillogó, csillámpónis Lush golyót. Meg a korabeli lakomáktól sem, amikor elmegyünk egy all you can eatbe és pár óra alatt hasunk kétszeres méretét próbáljuk reprodukálni. Olyan korban élünk, ahol amíg az egyik azon gondolkozik, hogy hova rakja a tonna fast fashion/ Gucci ruháját, a másik épp foltozni próbálja az egyetlen kabátját.

A megnőtt igények mögött tényleg a megnövekedett életszínvonal áll?  

Inkább az aránytalanság és emiatt a bizonytalanság. Persze, hogy YOLO van és live the moment, amikor a bizonytalan gazdaság korát éljük. Hopp ma munka, holnap robot/ program csinálja meg sokkal pontosabban, amire egy ember nem képes. Nincs garancia, hogyha tényleg jól tanulunk és egyetemre megyünk, utána el tudunk -e helyezkedni. Nincs garancia arra sem, hogy nem töri össze a szívet a mostani barátod, ezért inkább gyakrabban cseréled. És arról nem is beszélve, hogy mennyire erőltetik mindenhol belénk a bizonytalantól való félelmet. Rettegés a bárhol és bármikor felbukkanó terrorizmustól. És félelem a menekültektől – na meg persze ki ne hagyjuk Sorost és a többi gonosz világirányító milliárdost.

Ezért inkább megpróbáljuk élvezni az életet és megmutatjuk, hogy milyen jó az élet, amire büszkék lehetünk. Nem is azért, hogy mások lássák és irigykedjenek, sokkal inkább azért, hogy magunkat is meggyőzzük, hogy ami van, az jó -  csekkold csak az online profilunkat.

Kép: trainingforwarriors