Konfettieső: az idei fesztiválszezon már javában elrajtolt. Mondanám, hogy minden idők legjobb fellépőivel, de ez nem egy szpozorált poszt.
Kezdjük ott, hogy súlyos összegeket fizetünk ki azért, hogy aztán a lehető legaljasabb állapotban csodálhassuk egymást heteken keresztül a különböző fesztiválokon. És tudom, hogy mindenki úgy szereti kiadni gőzt, ahogy csak tudja... vagy ameddig bírja - a mája. Nincs is ezzel (akkora) baj. Nekem csak pár költői kérdésem lenne egy bizosonyos fesztilány+srác réteghez.
Előszőr is képzeld el a kedvenc fesztiválodat, ahova alig vártad, hogy eljuss. Épp a kedvenc fellépőid előtt tombolsz...vagyis tombolnál, mert irtó jó a buli, csak valamiért egy előtted álló szelfibotos/gopros feltett szándéka a fesztivál teljes hosszát dokumentálnia illuminált állapotban. Ez aranyos és én csak mosolyognék rajta, ha nem fordult volna már párszor elő velem, hogy az egyik hú-de nagyon várt fellépését zavarja meg az aurámba kerülő eszköz. Bár az aura nem is legmegfelelőbb kifejezés, mert azt elfelejtheti az ember a nagyobb fesztiválokon. Konkrétan fejbe csapkod vele az előttem dülöngélő dokumetumfilmes. Miután már párszor megtörtént az eset és finoman jeleztem, hogy lenne-e kedves nem csapkodni vele, mosolygott és felemelte a söröcskéjét. Aztán összebarátkoztunk velük és végül már rutinosan ütögettem finoman vissza a goproját a fejem elől, mintha csak egy lufi lenne a tömegben, amit mindenki továbbpasszol. Persze felmerült bennem a kérdés, hogy mégis miért érzi valaki ezt küldetésének, hogy dokumentálja az eseményeket? De mindezt olyan szinten, hogy állandó dülöngélés és passzolgatás (hogy ne verjen fejbe) mellett egy olyan élvezhetetlen nyersanyag születhetett, amit még a legelvetemültebb művészfilmszemlén is kifütyültek volna.
És akkor a másik kérdsem az lenne, hogy szeretném megérteni miért kell egy híres-neves szuper cool fesztiválra elmenni, hogy ott aztán annyira szétcsapja magát az ember, mintha egy aljasabb pincebuliban lenne. Sajnos nem bírom felfogni, hogy miért nem lehet ezt megcsinálni akár egy házibuliban, vagy a helyi szeretett késdobálóban, miért kell ezért egyáltalán kimozdulni otthonról és belefolyni mások életébe és szórakozásába? És ha már ezt egy fesztiválon teszik meg – rendszeresen, akkor tényleg nem értem mi a jó abban, hogy másnap nem tudják ki volt a fellépő – jobb esetben, de úgy általában azt sem, hogy mit csinálnak, rosszab esetben azt, hogy kik ők, vagy milyen neműek. Tudom, hogy ki kell adni a gőzt, mert a stressz a második leggyakrabban látott „élettársunk”, én csak egy kicsivel (na jó – sokkal) több mértékletességet ajánlanék. Persze az se ártana, ha figyelnénk egymásra, de ilyen idilli gondolatok megvalósulását majd a következő Krisztus eljövetelekor tudnék elképzelni.
És nem, nem arról van itt szó, hogy ez a mai fiatalság ilyen...mert nem mindenki ilyen. Gondolom más generációkban is fellnőttek hasonló alkoholmámorban a fiatalok. Csak itt vannak a nyakunkon a várva várt fesztiválok és jó lenne, ha legalább a gopro nem verődne idén is a fejemhez. De mindig vannak csodák, lehet idén már más lesz a trend, meglátjuk. Addig is jó szórakozást és egy kicsi önkontrollt pls!
Fotó: Sziget; 24.p3k
