Gondolkozz

Thinkerbell.

Thinkerbell.

Insta te és Insta #me

2017. június 21. - Thinkerbell

Teljesen megértem azt, ha valakinek mosolyt csal az arcára, ha azt látja, hogy az insta-lányok(+fiúk!) hogyan tesznek meg mindent a tökéletesnek látszó online életért. Én is mosolygok azon, amikor nem lehet elmenni egy étterembe a húgommal anélkül, hogy ne tudná az összes social media ismerősünk, hogy épp milyen szuper klassz nekünk - #mutimiteszel.

Néha unom azt is, hogy felmegyek az Instára és csak #selfieket látok, ráadásul ugyanolyan tökéleteseket. Főleg ha valaki megtalálta a kedvenc arcpózát (van ilyen), akkor aztán nincs megállás – mint Pitbull egyforma számai- jönnek megállás nélkül a deja vu postok. Lehet azon is mosolyogni, hogy a belvárosban olyan szoborkölteményekkel találkozhatunk, akik mellett néha elszégyellem magam, amiért a sminkeléssel átlagosan csak 15-30 másodpercet töltök – viszont nem is nézek ki olyan tökéletesen mintha már egy lightos Photoshop retus lenne rajtam - #nomakeup. Azon is elgondolkozok, hogy míg korábban gondosan megterveztem azt, hogy mit veszek fel, addigra mára inkább addig alszok, amíg lehet, emiatt egymás után többször veszem fel ugyanazt (szerintem ez itthon működik-  ez nem az USA), vagy kiválasztom az 1-2. szembejövő ruhát a szekrényből. Ezzel is csak annyi a problémám, hogyha alkalmanként eszembejut, hogy kéne egy kiegészítő, akkor csak a pár aktuális kedvencemet hordom. Viszont ettől nekem lesz kissebbségi komplexusom, ha kinézek a Deákra a tökéletes fashion modell-szobrok közé, vagyis inkább mellettük jönnek elő az önbizalomgyilkoló gondolatok #outfitoftheday.

 

És akkor most ítéljük el tömegesen az #instalányokat?!

Érett gondolkodásra utalna. Lehet cikizni, meg viccet csinálni, mert vannak benne komikus elemek. Imádom, amikor az éttermekben nem lehet enni, amikor kihozzák a csorog a nyálam fogásokat, mert juj gyorsan le kell fotózni az #ételpornót, befilterezni, ne hiába fizessen már ki az ember több ezret. Az is viccesnek tűnhet, amikor egy magát insta lánynak képzelő smink + ruhakollekció próbál egyensúlyozni a macskaköveken az alkaromnyi tűsarkújában. Ez lehet gonosz, de ilyenkor lelassítok és nézem, mint egy rossz katasztrófa túrista #instafun.

Viszont az itt sem minden az, aminek látszik. Mert bár vannak mókásnak tűnő esetek, de azért azt kijelenthetjük, hogy az Insta dübörög - ha nem tarol. És lehet viccként tekinteni a platformra, hogy csak magamutogatás meg szelfileltár. De vannak egészen más aspektusai is. Sokak számára az inkább egy virtuális vizuális napló, ahova elmentjük azokat a gyönyörű – persze szigorúan insta-kompatibilis – emlékeinket, amik valamiért megfogtak minket. Ez lehet az érzés, látvány stb miatt, de nem is magyarázom,mégis miért ír az ember naplót, ha nem az impressziói miatt?! Szívesen visszapörgetek én is akár az insta-kezdetekig a nosztalgia faktor miatt #tb. Csodálkozok, hogy milyen szép volt minden hófehér hóval borítva, aztán ámuldozok, hogy mennyi helyre jutottam el nyáron és újból átélem az élményeket. Eszembe jutnak a sztorik, mint amikor másnaposan a reptéren tényleg életet mentett egy sajtburger - #helpme -  és amíg én a szenvedések mély bugyraiban küzdöttem, a barátaim csak nevettek rajtam- ugye minek az embernek ellenség, ha...

#sowhat?!

Persze teszünk ki magunkról olyan képeket, amikor csodásan nézünk ki, vagy csodás helyen vagyunk, de hát nem erről szól az emlék? Hogy wow tényleg, ide is eljutottam. Vagy milyen jól néztem ki öt évvel ezelőtt azon a partyn, nyilván azt teszem ki, mert hülye lennék kirakni magamról a buli utáni karikás zombi képet - #wokeuplikethis. És az insta mégiscsak az én instám, miért posztoljam/osszam ott is a gignatikus Kardashian klánt, vagy Viktor propagandáját #whatever?  Éppen ezért, amire szükség van az nem egy újabb cikizős, vagy szponzorált poszt, hogy ez a jelenség miért csudi-csillámpóni, hanem az, hogy ezt elfogadjuk #solidarity. Mindenki, azok is, akik ennyi idősen még bakeliten és nem speakerről tolták youtube-ról a zenét. Meg kell érteni, hogy ez már egy olyan generáció, akik gmaps nélkül sehova se találnak el és állandó kapcsolatban vannak online a barátokkal. És igen, van egy olyan felületünk, ahova mindenki azt posztolja, amilyen képet ki szeretne magáról alakítani, vagy amire egyszerűen csak emlékezni akar. Mosolyogni persze lehet, az jó dolog, de egyszer a dauerfrizurákon is ugyanígy mosolyogtak. És nincs mese, erre tart a világ, aki pedig lépést szeretne vele tartani az megmutatja mit eszik, hol nyaral és amúgy is, hogy milyen csodásan (tud) néz ki, vagy mindez egyszerre. :)

 

 

 

Fotó:  instafollower.net ; 68.media.tumblr.com ;

A bejegyzés trackback címe:

https://thinkerbell.blog.hu/api/trackback/id/tr6012611513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mmarci 2017.06.22. 18:48:43

Egynyári kurvak...

Thinkerbell 2017.06.23. 08:55:18

@Mmarci: ez egy kissé sarkított és érett megnyilvánulás szerintem az egész X+Y generáció tagjaira nézve, nem gondolod, hogy ebben az esetben sem lehet ilyen egyszerűen kritizálva kategorizálni?

arsenal71 2017.06.23. 10:07:46

Amit nem értünk vagy irigylünk, azt gyalázzuk. De bakeliton sosem toltam. Mindig vinyl lemezt használtam, most is. :)

Mmarci 2017.06.23. 15:09:03

@Thinkerbell: nem, nem gondolom. Sekélyes, mupicsak, segglyuk szájjal, tonna festékkel, kamu élettel

Hozzászólok 2017.06.23. 16:07:34

Szerintem meg nem kell lépést tartani. Pontosan ahogyan a dauerolt hajjal se kellett.
Szép kis önáltatás hogy emlékeket gyűjt ... én is gyűjtök: a mobilomon vannak a képek, aztán letöltöm és otthon nézegetem a férjemmel, és a gyerekekkel, egészen ritkán barátokkal - mert azért ultra nagy naivitás (önzés?) azt gondolni, hogy a reggeli zombi, meg a tegnapi vacsora a tulajon kívül mást is érdekel!
(de hát ez a büszke xyzqrs... generáció)

rnz 2017.06.24. 10:54:26

Az írásra (pláne helyesen) és olvasásra csak komoly nehézségek árán képes véglényeknek kitalált gyűjtő, ahol megcsodálhatják egymás mesterségesen megteremtett látszatéletét.
süti beállítások módosítása