Gondolkozz

Thinkerbell.

Thinkerbell.

Hogy mi a baj a magyar oktatással?

Semmi azon kívül, hogy intelligens életképtelenné tesz minket

2018. február 22. - Thinkerbell

Nem nagyon lehet azon vitatkozni, hogy a magyar oktatás hatalmas terhet ró az óvodából játszadozva kijövő kisgyerekek vállára. Összeszedtük mi az, ami mégis hiányzik az iskolapadot elhagyva az életünkből - ja és persze a telített kerettantervből.

Kapcsolódó kép

Nagyszerű, hogy az iskolapadból kilépve értelmes diskurzust tudunk folytatni a hegelizmus filozófiai irányzatról, az endoplazmatikus retikulumról és van fogalmunk a jambikus verselésről is. Teljesen jogos, hogy ez a kultúra melegágya és nem árt, ha legalább érinti a tanterv ezeket. Hogy legalább egyszer halljunk róla életünkben. Az iskoláskor eredetileg az életre hivatott felkészülni, nem? Ahol megadja azt a tudást és ismeretanyagot, amit alkalmazva majd sikeresek leszünk a nagy betűs életben és nem kell a megélhetésen (Hegel mellett) filozofálni.

Képzeljünk el egy megtörtént esetet: hazai topegyetemen mesterszakot végzettek diploma ünneplése, mikor mindenki az öröm mámorában lubickol, hogy többé (egy darabig legalábbis tuti) nem kell tanulni. Majd kilépve a munkaerőpiacra szembesülnek azzal a pofonnal, hogy abszolút lövésük sincs, hogy mi az a bruttó/nettó és melyik - melyik és egyáltalán mekkora a reális bérigény.

Munkába álláskor elvérzünk az adókérdéseken, meg úgy általában az adózáson. De alapból a jogainkkal is. Mert bár a törvény nem ismerete nem mentesít a betartása alól, de azt sehol nem tanítják – még annyira sem, mint az endoplazmatikus retikulumot (hagyjuk a jogi kart most). Halvány lila gőzünk sincs a munkavállalói jogokról. Annyira, hogy az első komoly munkahelyemen, amikor lebetegedtem a főnököm közölte, hogy nincs betegszabi már a törvény szerint, csak táppénz van már. Szüleim értetlenkedtek egy sort, de hát egy junior alkalmazott, nyilván követi a főnök utasításait, így aztán elmentem táppénzre. Persze, mert akkor ugye az államtól kapom a bérem 60%-át… nem a cégtől a betegszabadság alatt járó 70%-ot. Ha van hasonló sztorid, írd meg kommentben, mindenki csak tanulna belőle!

Kapcsolódó kép

Megtanulunk az érettségire (akár jambikus) verset elemezni, de hasalunk a pályázatíráson. Olyan bonyolultnak tűnik, hogy el sem indulunk. Meg az uralkodó korrupció miatt mégis minek, úgyis egy kebelbarát kapja meg a díjat.

Nincs élénk közélet, nincsenek viták, vélemények. Mégis hogy lehetne, ha senki nem kíváncsi rá? Propagandát nyomnak le a torkunkon és próbálnak zombikká nevelni. Nem támogatják a sokszínűséget, a kreativitást, csak ha betanított cirkuszi állatokká válunk. Megadják a demokrácia illúzióját, amiről tanultunk, de átalakítják annyira a szavazórendszert, hogy már senki se értse.

Cserébe kettős adórendszer van, már régóta. Kétszer adózok a saját béremből, egyszer ugye a cég, majd utána még én is. Én, akit szüleim adópénzéből életképtelen zombivá neveltek. Én, aki ott töltöm a saját életem nagy részét egy munkahelyen, aki fizetést ad az elvégzett munkámért és duplán tejeltetnek a propagandára. Én, aki évente kétszer megyek orvoshoz, amiben benne van egy receptfelírás is. Én, aki most a nagymamája (parizerre elég) nyugdíjáért dolgozik. És csodálkozás van, ha mindenki külföldre rohan, ahol csak egyszer adóztatnak meg a legalább háromszoros bérből? Vagy ha mindenki feketén dolgozik és minimálbérre van bejelentve? Talán ha tényleg átlátható lenne a politikai pénzköltés, mindenki szívesebben adózna a közjóért és nem a közpropagandáért, meg a haldokló közellátásért.

Képtalálat a következőre: „education”

De legalább már ennyit megtanultam, igaz, hogy nem az iskolapadban, ahol egyetlenegyszer tanultunk alsóban csekket helyesen kitölteni, aminek még valamennyi köze lehet a nagy betűs élethez. Ez nem pártpolitikai vita, ahogy a tüntetők is kiemelték, csupán annyi, hogy életképtelen generációt termel ki a magyar oktatás, intelligens, ugyan, de életképtelen, ami már önmagában egy logikai bukfenc, nem?

Az idő már nagyon érik a változtatásokra és nem csak azért mondom, mert inkább vagyok felnőtt, minthogy újra gyerekként meg kelljen tanulni mindazt a töménytelen mennyiségű anyagot, amivel már - mint a libát - jól teletömtek.

 

Kép: viverefm, millenalwho, globleblog

Tudtad, hogy divat a szingliség?

Rendben, a Valentin nap pont egy olyan nap, ami nem a szingliknek szól. De aztán ott van az év többi 364 napja, amikor élvezheti a függetlenségét. Külön programok szólnak a szingliknek, események, fesztiválok, sorozatok, tehát trendek. Mert divat szinglinek lenni, tudtad?

Kapcsolódó kép

Vegyük csak az ikonikus szabadidőeltöltés egyik Mekkájának számító sorozat göngyszemet: A Szex és New Yorkot. Négy szingli a nagy városban, akik egymás szöges ellentétei. Generációk példaképei, a négy fő női archetípus bemutatói: Carrie – a vásárlásmániás, aki Mr Big előtt a vásárlásban – vagyis a kapitalizmusban látja élete értelmét. Miranda – a karrierista, aki büszke arra, hogy nincs szüksége férfire. Charlotte – az örök romantikus, aki egész életét a hercege keresésére teszi fel. És itt van Samatha – az új típusú nő, aki két lábbal áll a földön és a férfiakat kénye-kedve szerint használja (fel/ki). Közben sorra születnek pletykák, hogy elkezdik forgatni a harmadik mozifilmet is – bár még hivatalos megerősítés(/cáfolat) nem történt.

Kapcsolódó kép

Milliók találták meg magukat és idolizálták a karaktereket. Majd jött az újabb áttörés: a Gilmore Girls, azaz a Szívek Szállodája. A hatalmas népszerűségnek örvendő sorozat egy gyerekét egyedül nevelő anyukát mutat be, ahogy szívósan talpra áll és beindítja a saját vállalkozását- tehetős szülei inkubációja nélkül- miközben az éltanuló csemetéje a Yale-n végzi. A sorozat olyan népszerű lett, hogy a Netflix tavaly adta ki a saját készítésű vadiúj mini-évadját – mivel annyian nézik még mindig a vicces lányok hétköznapjait.

Kapcsolódó kép

És ha már sorozatok, nem lehet elmenni (megint) az HBO és a nemrég befejezett ízig-vérig 21. századi csaj sorozata: a Girls mellett szó nélkül. A sorozat itt is 4 szingli lány történéseit mutatja be a nagyvárosban. A mai realista mivoltával: a molett főszereplő- aki nem tudja mit akar az életével. Az egyik legjobb élvhajhász barátnője, aki mindig utazik és mindent csinál – mert szintén nem tud semmit kezdeni az életével. A boldog párkapcsolatban élő naíva, aki rájön, hogy nem boldog, inkább szingli lesz és a saját útját járja. És a negyedik félénk jó kislány, aki végül megtalálja magát és szakít a barátaival. Az egész sorozatot átjárja a mai fincsi bizonytalanság – amiben mégis megpróbálnak magabiztosak pancsolni.

És ez csak a három legsikeresebb női sorozat volt: mert szingli nőnek lenni divat, azzá tették, sőt még teszik is. A miértek már más kérdés. Büszkék is lehetünk, hiszen tényleg nincs szükségünk férfire ahhoz, hogy teljes értékű életünk legyen, vagy teljes értékű tagja legyünk a társadalomnak (bár ugye a világ vezetői között hány nő is van Merkel nagyin kívül?). De vajon a sorozatkészítők feminim mivoltuk miatt terjesztik az igét, milyen jó szinglinek lenni? Nem inkább gazdasági érdek?

Hiszen minél több szingli van, annál több mindent kell az embereknek venniük. Plusz egy lakást venni/bérelni. Azt berendezni, dekorálni. Ezt lehet a végtelenségig folytatni, mint a kocsi, a márkák, a luxus. Nem is beszélve arról, hogy egy szingli nőnek mennyivel több elkölthető pénze van, mint egy több gyermekes családanyának? Jobban forgatja a gazdaságot és ez az, ami a nagyhatalmak érdeke, nem? A pörgő GDP, mert ha nem megy a gazdaság és minden egy helyben áll, az már stagnálás, az nem jó, hiszen folyamatosan növekedni kell-  mindenki megtanulta gazdaságtanon. Ha kell, annyira mesterséges módon tartják fenn a "növekedést", hogy megoldják a túlnépesedést, meg az az egyszerű dolgot, hogy több nő él a földön, mint férfi (kivéve Kínában). Divattá teszik a szingliséget, hogy aztán se a nő, se a férfi ne vágyjon párkapcsolatra. Legyen mindenki egy éjszakás kalandok cicája/pumája vs bikája/macija. A lényeg az, hogy minél többet kelljen venni mindenből, mert ez viszi előre a társadalmat, vagyis a gazdaságot. Nem ám összeköltöznek az emberek és már csak egy lakást kell bérelni és csak egy kocsit fenntartani, na meg spórolni a közös házra meg a gyerekekre! Inkább itt az új ájfón, vegyétek!

 

*A bejegyzés nem a szingliség sérelmezése miatt készült, sokkal inkább új nézőpontot ismertető, véleménybemutató céllal*

 

Képek: lifecoachphil, nme,thetab

Harisnyavadászat

Csipke sale, thermo sale, combfix sale, alakformáló sale

Karácsony reggelén keltem arra az érzésre, hogy nekem ma csipkeharisnyát kell felvennem. Persze nincsen, ahogy egy bolt sem nyitva karácsonykor. Majd a nagy leárazásokban veszek, mosolyogtam magamban. Aztán eljött az idő és sehol sem találtam, álmaim csipke harisnyáját.

Kapcsolódó kép

Aztán ezen a héten trendfigyelő szenzorom értesített, hogy látogassak el a DM-be. Ahol új név alatt futnak a legújabb harisnyáik. Kettősnyíl az eddigi harisnyákat féláron adják. Mindent. De fillérekért. Thermo, színes, fekete, alkalmai, csillogós, matt, testszínű, tavaszi, mintás, combfix, szuperszexi (xd) titokzokni. Mondani sem kell, hogy szembe jött álmaimból már ismert fekete csipke harisnya - majd idétlen vigyorgások közben vettem le a méretemet a polcról. Boldogság mindössze 499-ért.

Nem fizetett tartalom, sokkal inkább jó hír mindenkinek, akinek 1./2. használat után megjelenik az az ideggyilkos felfutás csík a méregdrága harisnyáján. Úgyhogy jó vadászatot a hétvégén!

 

 

 

kép:zavtra

 

 

Mi lesz az élménytársadalom vége?

A YOLO, a lájkok, a sohavégetnemérős bulik, a #wanderlust, a #foodporn és a tökéletesre beállított szelfik korát éljük. Persze nem ez a hedonizmus csúcsa, mert hol vagyunk még a tejben-vajban fürcsikélő Kleopetrától?

life is too short quotes

Az élménytársadalom fogalmat ’92-ben nevezte el Schulze, elmélete szerint a háborúk után általánosan javult az életszínvonal. Persze ez természetesnek tűnhet, háborús bombák vs reménykedő kezek vezette újraépítések. Hamvaiból feltámadó városok és mindenhol a béke és boldogság reménykedő szele kezdett el fújni, megspékelve a hurráoptimizmussal. Ahogy cseperednek az újabb generációk a biztonság és a béke egyre inkább alapnak számított. Voltak munkahelyek, dolgozott mindenki- már nem csak a férfiak, így persze, hogy növekedett a jólét.

Amely megszülte a YO(LO) léti társadalmat.

Több lett az elkölthető pénz, több lett az is, amire elkölthetjük. Így szépen sorra megszülettek a fast fashion plázák, az élmény fesztiválok (nagy óriások, mint a Sound, de ide vehetjük a gasztro fesztiválokat is), minden bokorban nyílt egy fancy kávézó, az estékre pedig bárok, nem is beszélve a szórakozóhelyekről. A hedonizmus egyik csúcsa pedig az olyan mértékű habzsi-dőzsi, amikor nincs mérték: az all you can eat/drink/move -> consume. Mert a lényege, hogy csak fogyasszunk és fogyasszunk, amiért élményt kapunk, cserébe úgy érezzük, hogy tényleg élünk.

A mai társadalmakban ugyanis felértékelődött az egyén szerepe. Mit akarok én, mihez kezdjek az életemmel és a kedvencem: meg kell találnom magam (jó hír, ha ezt olvasod vsz megvagy:). Felnőtt már az a generáció, amelyik örült, ha élt és nincs pusztító háború. És megszülte azt a generációt, aki már biztonságban nőtt fel és ráért filozofálni az élet kérdésein. A mostani generáció pedig még dobbantott egyet a közösségi médiával. Felértékelődött a szabadidő és a magánélet és ez vált a legfontosabbá. Annyira, hogy inkább szinglik vagyunk, mint olyannal, akit nem szeretünk. Szkeptikusak vagyunk a herceg fehér lovon mesével, nagyok az elvárások, mégis csak vele tervezi az ember leélni az életét, mármint a magánéletét, ami ugye a legfontosabb -  szent és sérthetetlen.

Kapcsolódó kép

Nagyobbak lettek az igényeink, külön hála az online magamutogatás kultusznak, ahol különböző okok miatt, de végülis társadalmunk nagy része kitesz az életéből egy kis ízelítőt. Megindult a kereslet valami újra, valami jobbra, valami másra, mint ami eddig volt. Kell nekünk már ágymozi, állatos kávézoo, repülés, paintball és a határ a csillagos ég, a lényeg az élmény. Mert mégis mi másért élnénk, ha nem azért, hogy éljünk.  Félre értés ne essen, az élmény az élet része, de nem maga az élet, mert egy idő után az ember mindenhez hozzá tud szokni. És jöhet megint valami újabb, valami jobb, szokatlanabb, de ezt nem lehet a végtelenségig fokozni, csak ameddig az ingerküszöbünk bírja. Nem vagyunk messze Kleopátra fürdőszeánszaitól, amikor bedobjuk a kádba a színes, illatos, csillogó, csillámpónis Lush golyót. Meg a korabeli lakomáktól sem, amikor elmegyünk egy all you can eatbe és pár óra alatt hasunk kétszeres méretét próbáljuk reprodukálni. Olyan korban élünk, ahol amíg az egyik azon gondolkozik, hogy hova rakja a tonna fast fashion/ Gucci ruháját, a másik épp foltozni próbálja az egyetlen kabátját.

A megnőtt igények mögött tényleg a megnövekedett életszínvonal áll?  

Inkább az aránytalanság és emiatt a bizonytalanság. Persze, hogy YOLO van és live the moment, amikor a bizonytalan gazdaság korát éljük. Hopp ma munka, holnap robot/ program csinálja meg sokkal pontosabban, amire egy ember nem képes. Nincs garancia, hogyha tényleg jól tanulunk és egyetemre megyünk, utána el tudunk -e helyezkedni. Nincs garancia arra sem, hogy nem töri össze a szívet a mostani barátod, ezért inkább gyakrabban cseréled. És arról nem is beszélve, hogy mennyire erőltetik mindenhol belénk a bizonytalantól való félelmet. Rettegés a bárhol és bármikor felbukkanó terrorizmustól. És félelem a menekültektől – na meg persze ki ne hagyjuk Sorost és a többi gonosz világirányító milliárdost.

Ezért inkább megpróbáljuk élvezni az életet és megmutatjuk, hogy milyen jó az élet, amire büszkék lehetünk. Nem is azért, hogy mások lássák és irigykedjenek, sokkal inkább azért, hogy magunkat is meggyőzzük, hogy ami van, az jó -  csekkold csak az online profilunkat.

 

 

Kép: trainingforwarriors

Varázsszó: Startup

Hol? Budapesten, az új mini szilícium-völgyben.

Ma este rendezik a Startupok éjszakáját a Bálnában. Az eseményen a lehetőségek színes tárházán keresztül a már elindult startupok mutatkoztak be, amivel inspirálni akarják a nagyérdeműt.

Image may contain: text and outdoor

A rendezvénnyel idén már háromszor találkozhattunk a BVK rendezésében. Budapest mint regionális innovációs központ , avagy közép-kelet európai mini szilíciumvölggyé válásának bemutatása hazai és nemzetközi nagyfejesek előtt. A fókuszban a Budapesten elérhető startup szereplőivel és segítő programjaival - mint az Inkubációs Program, a Spin-Off, a Demola és persze a főszervező BVK (nem BKV relax). A programismertetők mellett kerekasztal beszélgetés lesz a startup Budapest témában. Aki gondolkodik startupban, vagy érdeklődik az új varászszó iránt, amivel fiatalok milliói álmodoznak, annak nem árt a black thursday-en még gyorsan ide is ellátogatnia.

 

Megmondták hogyan vállalkozz fiatalon

A héten inspirálódhatunk a FIVOSZ által szervezett Fiatal Vállalkozók Hetén. A kezdeményezés olyan, mint a mesékben, elmondja több sikeres vállalkozó a több napos eseményen, hogy hogyan építette fel a saját álmát. Persze minden napra kellette egy húzónév celeb, amit aztán mindenki ismer, mint Béres Alexandra,  Árpa Attila, vagy a social császár: Kasza Tibi. Ez mind szép és jó, de nézzük mivel szembesül egy vállalkozni vágyó.

Képtalálat a következőre: „sose hagyjon el benneteket a remény”

 Először is: be kell vallani, hogy nagyon inspiráló hallgatni a különböző vezetőket, cégképviselőket, akik elmondják, hogy fél évtized alatt hogyan építkeztek. Másodszor pedig ha valaki vállalkozni akar (nem mikro szinten), ahhoz hatalmas türelem, 100% elhivatottság, kitartás, hit, bizalom és tündérpor kell. Sorra halljuk a hirtelen paff beindult startupok meséit, hogy aztán elhitesse az emberrel, hogy ha van egy jó ötleted, csinálj egy start upot és voila, öröm és boldogság.

Persze a gyakorlatban ez cseppet sem ilyen, a siker főleg a befektetett óraszámban mérhető. Mégis muszáj megpróbálni, mert vagy mások álmát építenéd, vagy a sajátod. Mégis melyikbe adnál bele apait- anyait? A rendezvénysorozat olyan alapokról indul, ahol elmondták milyen a sikerre vezető stílus, mennyire fontos a social media, motiváló előadók meséltek a karrierjükről, akár egy multinál, vagy saját vállalkozásban. A digitális evolúció napján a digitális piacon lévő kis és nagyvállalatok életébe pillanthattunk be. A mai és egyben utolsó napon pedig elérkezett a lényeg: how to a határok nélküli vállalkozáshoz.Abban gondolom mindenki egyetért, hogy mielőtt belevágunk és meghódítjuk a világot, nem árt az inspirálódáson kívül a különböző vállalkozást segítő programokat /pályázatokat megismerni, hallani róla. Ezért viszont hasznos az esemény, mert legalább ezek közül párral megismerkedhetünk – mielőtt fejest ugrunk a Szilícium völgyben. 

Az eseménysorozat vonzereje, hogy ingyenes, így ez aztán igazán nem kifogás, hogy az ember elmenjen ebben a takony időben.  Cukormázzal bevont hab a tortán a csipkés impozáns helyszíne, a jelenleg csak különleges eseményekkor nyitott Iparművészetiben.  Aki pedig kedvet kapna, de sajnos nem járt a fővárosban, vagy még kicsit el van veszve és inspirálódna, az megteheti. A FIVOSZ ugyanis több vidéki helyszínes roadshow-t tart.

Az eseménydömping után viszont a fiatal wannabe vállalkozó mégse hurráoptimizmussal jön ki. Inkább egy kissé rezignáltan, mert egyre nagyobb a lehetőségek katyvasza és egyre távolabbinak tűnik a kitűzött cél.

#dehátsosehagyjonelbennetekaremény

 

Szingli esküvő és a miértek

Nemrég szingli esküvőt tartott egy olasz nő - csatlakozva a világtrendhez. Oximoron gyanús? Lehet egyáltalán szingliként esküvőt tartani? Mármint nyilván minden csak $ pénz kérdése. Mennyire megmosolyogtató és mit mond ez el a társadalmunkról, vagy netán kultúránkról?  #21század

Egyrészt teljes mértékben megértem, hogy valaki erre vetemedett. Tradicionálisan a nők szerepe= férjhez menni -> háztartást vezetni & lurkókat nevelni. Szerencsére ma már nem itt tart a dolog, de mégis rengeteg ismerősöm veszi magától értetődőnek azt, hogy bizony huszonévesen itt az ideje megállapodni. Eljegyzés, esküvő kombó után (jobb esetben) pedig elkezdődik a baba-project. Én mindenkinek szívből gratulálok a nagy napon, mert jól esik a dobogó szívemnek, hogy van még ilyen. Amikor elveszi a másikat, mert annyira szeretik egymást, főként egy olyan korban, amikor ez már nem lételem. Le lehet élni egy egész életet a társadalom rosszalló pillantása nélkül, amiért egy párt, családot alkot a papírocska nélkül is. Persze itt van az érem másik oldala: a rengeteg gazdasági eskü, ami mindenféle nemű és korú gold-diggerk özött jön létre. Bár ilyenek régen is voltak, sőt ezek gyakrabban fordultak elő, mint romantikus mesénk befejezései.

Sajnos ahhoz már nehezebb jóképet vágni, amikor bejelenti valamelyik barátnőm, hogy esküvő után ő már csak a családjára szeretne koncentrálni. Vagy éppen megszülni a többi tagot. És otthon maradni, háztartást vezetni. Hogy aztán öt év múlva már csak receptekről tudjunk csevegni. meg esetleg baba-ruha akciókról. Félreértés ne essék, ezzel semmi baj nincs. Nekem az egyetlen gyanús dolog ilyenkor mindig csak az, hogy ezt tényleg ő a saját akaratából találja ki? Vagy ez az évezredek alatt belénk ivódott női szerepekből született?! Nyilván magamból indulok ki és ha nekem azt mondaná a párom, hogy akkor én mostantól itthon ülök, képen röhögném, hogy majd ha te is.

Egyenlőek vagyunk, legalábbis elvileg. Mégis a lány kap rosszalló megjegyzést, ha nincs tökéletes patyolatban a lakás, nem a fiúnk. A lány kap rosszalló nézéseket, mikor kérdezik, hogy mikor lesz baba? Ő meg csak felnevet, hogy nagyon sokára. Szuperwomanek korát éljük. Persze ebben szerepet játszik az is, hogy kitolódtak az életszakaszok, a drága oktatás már egészen a BA + MA -ig kitolódott és ki az a pár ufó, aki csúszás nélkül tudja ezeket abszolválni. Majd kb 25 évesen kikerülünk a munkaerőpiacra és kapjuk a kérdéseket, hogy mikor jön a gyerek? Milyen gyerek, most jár csak le a diákom! Én is szeretnék karriert, elismerést és nem csak azért, mert milyen jót főztem ebédre. 

A karrier beindulása pedig kéz a kézben jár a magánélet elhanyagolásával. És igen, ma már a nőnek nem csak a háztartás vezetése lehet az élete. A feministák küzdelmének köszönhetően ma már vannak döntéseink. Nem muszáj egy olyan férfi mellett leélni az életünket, akivel nem akarunk. És igen, emiatt is sok a szingli. Meg az álommeséink miatt is, amivel a generációnk a párnát átölelve elalszik #hercegfehérferrarin. De ha valaki úgy gondolja, hogy nem találta meg élete értelmét, akkor a pénzelverés újabb trendje a szingli esküvő lesz? És ha a cikk után jön a nagy Ő? Azzal már nem lesz? Vagy lesz egy újabb esküvő, csak most már párral? Minek egyáltalán esküvő,  mit fogadsz meg magadnak? Hogy ott leszel magadnak jóban-rosszban? Hát ezt, bármennyire is szeretné valaki, nem lehet megszegni. Szép gondolat, hogy ő is akart magának egy nagy napot, csak maga az esküvő és a házasság értelmét tiporta a sárba. Kicsit drága buli volt azért, hogy felvehessen egy hercegnő ruhát. De legalább sokan értesültek róla, sok boldogságot az ifjú pár  félnek!

#youcanhaveafairytalewithoutaprince

 

 

 

Tényleg mumusként kell kezelni a halloweent?

Valóban nem a legmagyarabb ünnep.De nézzük a pozitívumát:

- végre egy esemény, ahol nem kell szépnek és tökéletesnek lenni - hurrá! Még sminkelni se kell, ha nem aludtál jól az éjjel, a fésülködést szintén hanyagolhatjuk. 

- jó ügyet is szolgál(hat): szombaton rendezték meg a Töklámpás fesztivált, ahova bárki elcipelhette a kifaragott töklámpását, hogy azt megcsodálhassák az impozáns Hősök Terén. A lustábbak pedig megcsodálhatták mások műalkotásait. A szervezők pedig a fesztiválért cserébe csak tartós élelmiszereket - konzerveket kértek, melyeket rászoruló gyerekek részér juttat el a Gyermekétkeztetési Alapítvány. Hát mi ez, ha nem jó ügy, amit a Halloweennek köszönhetnek a gyerekek?!

- legalább van egy ünnepelnivaló az őszben, mert ünnepelni mindenki szeret, de a borús napokon mégis mi mást szoktunk a mozi ünnepén kívül?

- fejleszti a kreativitást - DIY jelmezek, sminkek, maszkok, dekorációk stb. határ a csillagos - denevéres ég!

- régi kelta ünnep - pogány, akárcsak az ősmagyar vallás, ugye még a politikai okokból felvett  kötelezően választható kereszténység előtt.

 Képtalálat a következőre: „budapest charity pumpkin festival”

Negatívum:

- oké, Árpád őseink még nem ilyen formában ünnepelték

- a poénos beöltözős bulik után másnaposan a temetőkbe menni nem a legcélszerűbb dolog. Így pont az itthon számontartott megemlékezés kárára megy, így ez tényleg negatívum lenne. Persze lehetne osztani az észt, hogy mértékkel mindent lehet (szinte) - egy kis esti horroros-beöltözős barátos este után fel lehet kelni délelőtt, hogy a családi ebéd után közösen menjetek tiszteletet tenni az elhunytak előtt.

- A halloween nem a kultúránk része - bár tényleg nem? Mára az amerikai kultúra életünk szerves részét képzi. Popslágerekkel a fülünkben kelünk fel, dolgozunk nap közben,  hogy aztán kikapcsolva valamelyik hollywoodi csoda produktumot nézve hajtsuk álomba a szemünket. Lehet áltatni magunkat, hogy itt Európa szívében vagyunk, de nem ezeket tesszük? A tömegeket érintő szórakozási formák mind az USA-ból indulnak, ez az ország egyik legnagyobb exportja: a szórakoztatás. Így aztán mivel gyerekkorunk óta úgy növünk fel, hogy van is Halloween a tvben, meg a neten, meg már a boltokban is, de közben itthon még csak formálódik és a haladógondolkodásúak üdvözlik. A konzervatívok pedig elmormolnak egy miatyánkot és a csokit, vagy csínt kunyeráló minivámpírnak öltözött gyerekre csukják az ajtót. Formálódik, hogy mi lesz kifutása, de nem úgy tűnik, mintha elhalóban lenne. Hülyék lennének a boltok is nem kihasználni, hogy születőben van még egy esemény, amire emberek pénzt költenek $_$ 

#moneytalks

 

 

kép: pumpkin-festival.blog

eZek vagyunk mi

Hogy miért más az Y & Z generáció?

Imádom, hogy mindenki megmondja, miért viselkedik a generációm máshogy, mint az X, vagy a babyboomerek. Itt az ideje egy bennfentesnek megírni a miértekre a válaszokat.

Kapcsolódó kép

Nyilván nem mindenkire lehet egyöntetűen ugyanazt kijelenteni, hogyan is lehetne? Vannak azonban generációs jellemzőink, amivel a szakma előszeretettel hivatkozik ránk. Kedvenceim az önző / nárcisztikus, a  Pán Péterek, tech-zsenik.. Teljes leírás is akad szép számmal: "nem akarnak „robotolni”, magától értetődik számukra, hogy karriert érnek el, jól keresnek. Felszínes életet élnek, a lojalitást, engedelmességet nem ismerik" (Joó Zsuzsanna). 

Nem is tudom, melyikkel kezdjem, próbáljuk a legelejétől. Igen, mi azt láttuk,hogy a nagy + szüleink az életüket adták egy eszméhez, amiben mindenkinek egyformán jó lehetett (kommunizmus, szocializmus), ahol egy ideig jó is volt mindenkinek. Majd kiderült, hogy ezt nem lehet mesterségesen fenntartani, mert az emberi természet erre nem elég fejlett és alkalmatlan felfogni, hogy lehet békében és egyenlőségben élni. Mert bennünk motoszkált, hogy nem akarok mindenki lenni? Talán ez, vagy a versenyszellem, hogy jobb vagyok másoknál.  Hát ennek meg is lett az eredménye és az én generációm már nem a boldog békeidők kolbászkerítésének védelmében nőtt fel. Folyamatosan nő a hasadék a társadalmunk pénztárcája között. Míg egy rózsadombi kislány nem tartja magát gazdagnak ( vsz, mert látja elit körökből, hogy ki és hol az igazán gazdag) addig van,aki örül, ha el tud menni a hétvégén valamerre, mert kapott egy kevés zsebpénz a szüleitől, vagy egyáltalán tud főtt ételt enni.

Tehát a generációnk nagy félelme a bizonytalanság. Mert mégis mi a biztos az életben? Saját szemünkkel láttuk, hogy adták oda a szüleink életüket (nagy részét) egy multinak, hogy aztán szorgos hangyaként építgessék a karrierjüket. Míg végül kicsivel a nyugdíj előtt elbocsássák őket és próbálkozzanak 50-esen új állást keresni, ahova nem kellenek, miközben "óriási a munkaerőhiány". Akkor én mégis miért adnám az életemet oda egy cégek ezek után? Lehet, hogy ez furcsa egy másik generációnak, de nekünk teljesen normális a gyakori munkahelyváltás. Egyébként is fel van bolydulva a világ, mindenki jön- megy a nagyvilágban. Globalizált világban élünk, nyitva vannak a határok, beszélünk nyelveket, a net miatt pedig olyan a kapcsolattartás, mintha otthon lennénk (vagy még jobb is). Akkor mégis miért maradnánk egy helyben, ha folyamatosan a jobb élet reménye miatt egy újabb vágy születik meg bennünk, amit megpróbálunk megvalósítani?!

Hányszor lehet gazdasági világválságokról, inflációkról, csődökről hallani? Minden ingatag, mint a játszótereken lévő imbojag láncos fahídon, ahol korlátba markolunk, hogy ne essünk el. Csak az életben nem tudjuk biztosan, mi a korlát.  Nincs olyan foglalkozás, sőt állás, ami a biztos boldogulás ígéretével kecsegtetne. Ha már a boldogulás, akkor nem is értem,  miért csodálkozik mindenki, hogy külföldre megy a generációnk. Ugyanennyi munkával 3-4-szer ennyit lehet keresni, a megélhetés pedig - hiába sulykolják a propaganda médiákban az ellenkezőjét- szinte ugyanannyi mint itthon. Persze nem egy monacói villába fogsz a magyar kis félretett Forintjaidból költözni, de amennyibe már Budapesten kerülnek az albérletek, annyiért kidobhatod ezt a lakáspénzt nyugatabbra is, amiért cserébe ötször többet fogsz keresni. Logikus kimenni, nem? 

Kapcsolódó kép

Lehet minket narcisztikusnak hívni, de tudatosnak is, nézőpont kérdése.Tudatos, mert amennyire tudjuk megpróbálunk tervezni, álmodozni és ehhez vezető utat kitalálni. Mi találjuk ki a saját utunkat és élünk a tálcán kínálkozó lehetőségekkel. Nárcisztikusak vagyunk, igen, mert digitális identitást is felépítünk, ehhez igen, posztolunk. Mert ez a jövő, ezért mindenki orrba-szájba Fb+Instázik, ha pedig esztétikai igénye van, nyilván filterezik + pózol ( hogy néznek  ki a beszéd közben lencsevégre kapott emberek?!) és emiatt vagyunk önimádók? Önimádók, mert úgy érezzük, hogy most nincs biztos kapaszkodó, ezért újakat keresünk? Csonka családok gyerekei, minden 3. házasság válással végződik romantikus meséi, érdekbarátságok networkingjei és imbolygó gazdaságban karriert kezdők vagyunk mi. Csak meg kéne érteni, miért viselkedünk így, akkor talán már nem leszünk egoista digitális ufókként kezelve.

 

Fotó: wordfactor.com, Cornerstone, 

A jövő divatja

MOME science fiction Fashion show

MOME-s végzős hallgatók azt a feladatot kapták,hogy egy választott meséhez készítsenek kollekciót. Az eredményeket pedig megosztották a nagyközönséggel is. #eztörtént:

Képtalálat a következőre: „mome science fiction”

A divatbemutató híre szárnyra kapott (vsz a Facebook miatt) és számtalan divatkedvelő préselte magát bele a MOME épületbe a budai rakparton. A szervezők ügyesen reagáltak és a show kezdete előtt pár perccel kipattant a fejükből,hogy kétszer megtartják a fashion showt, hogy minden arra érdemes beférjen a terembe. A dekoráció stílusos volt,modern ipari hangulatot megidéző arany tégla fóliákkal voltak a frontfalak bevonva. A kifutót gyöngyház neon csövek formázták,amik nagyon látványosak voltak, egészen a show kezdete előtt 3 percig, amikor is egy úr nem emelte fel eléggé a lábát és egy jól irányzott lendítéssel el nem törte az egyiket. Így aztán hiányos volt a kifutót szegélyező fénycsík. Bár a szervezők a második felvonásra már kicserélték azt (biztos sokat késett volna az első felvonás,nem találtam más logikus magyarázatot erre).

A show egy korábban végzett tervező - TOMCSÁNYI -  őszi/téli kollekciójával kezdődött. Majd egy rövid felkonf után jöhettek a végzős hallgatók. A ruhák egészen változatos stílusban vonultak végig a modellek segítségével. Ha már a modelleknél tartunk szörnyű,hogy 13-16 éves agyhalottaknak kinéző búvár békák szerepelnek a kifutókon. Egy lány volt csak,akin felfedeztem az élet jeleit,bár ő kissé túltolta a "szeretkezz a kamerával" nézést,mert volt szerencsém figyelemmel kísérni,amint meglátja a kamerát cserfes pózba vágja az arcát enyhén csücsörítve, hogy aztán egy mozgó pózzá változzon. Mikor jön rá már a divatiparban mindenki,hogy sokkal hamarabb tetszene meg egy ruha,ha nem egy zombin vonulna végig..?!
De ez nem róluk szól. Örömmel nyugtáztam, hogy végre jó helyen vagyok és létezik kreativitás a fast fashion shopok egyhangú uralma ellenére. Az egyik tervező magáévá tette a szakadt nadrág hódítását és meseszép

ruhákat tervezett annyi csavarral, hogy szakadásokból állt össze a ruha. 

A patchwork stílusú ruhák egyben mégis összhangban voltak egymással. Finom fehér színei, könnyed lágy anyagai a nemrég elsuhant nyarat idézte fel. 

Az ősz megérkezézést vasatagabb alapanyagokból varrt hosszú ujjasok váltották fel az évszakra jellemző borult és hervadó színvilággal.

Majd jelezvén a nemsokára elérkező telet (vagy Holle Anyót) megjelentek a kötött, meleg,világos darabok is. Kevésbé szűk fazonnal, de nőies szabással egy személyes kedvenc csavarral benne: világítottak sejtelmesen apró elhelyezett ledkorongok,mintha csak elegánsan megcsillanna egy flitter. Ezzel is előre hozva az ünnepi hangulatot.

 

A show leglátványosabb kollekcióját tartogatták a fináléra: hálószőttes tarka-színes darabok, aminek csak a képzelet,na meg az anyag szabott határt. A haute couture darabok felüdülést és igazi scifi érzést varázsoltak az így keresztelt estéhez.


Gratulálok mindenkinek, így tovább!
Tiétek a fantázia és a jövő, nem a H&M-é! �

süti beállítások módosítása